Szeptember 15-én az Országgyűlés öt új alkotmánybírót választott. Mind az öt jelölt 137 igen és 6 nem szavazatot kapott.Az esemény azonban túlmutat öt személy megválasztásán. Az Alkotmánybíróság feladata éppen az, hogy adott esetben a parlamenti többség által elfogadott törvényekkel szemben is érvényesítse az Alaptörvényt. Ezért az alkotmánybíráskodás egyik alapvető kérdése: hogyan biztosítható, hogy a bírák megválasztásuk után valóban függetlenül gyakorolják hatáskörüket? A magyar rendszerben az alkotmánybírákat az Országgyűlés választja meg kétharmados többséggel. Ez önmagában erős parlamenti legitimációt jelenthet. Ugyanakkor ha egyetlen politikai oldal rendelkezik a szükséges többséggel, a szabály nem feltétlenül kényszeríti ki a kormányoldal és az ellenzék közötti kompromisszumot. A mostani változás ráadásul nem pusztán személyi. Az alkotmánybírói mandátum 12 évről 9 évre csökkent, visszatért a 70 éves felső korhatár, az Alkotmánybíróság elnökét pedig ismét maguk az alkotmánybírák választják. Vagyis az intézmény működésének keretei is jelentősen átalakulnak. A lényegi kérdés ezért talán nem az, hogy ki melyik politikai oldal jelöltjeként került a testületbe. Sokkal fontosabb, hogy a szabályozás milyen garanciákat teremt arra, hogy a megválasztott alkotmánybíró többé ne a jelölő politikai oldalhoz, hanem kizárólag az Alaptörvényhez legyen kötve.Egy alkotmánybíróság tekintélyét ugyanis végső soron nem az adja, hogy ki választotta meg a bíráit, hanem az, hogy képesek-e szükség esetén annak is nemet mondani, aki megválasztotta őket. #Alkotmánybíróság #Alaptörvény #jogállam #alkotmányjog #jog