Legális vagy legitim? Nem ugyanaz.
A két szót gyakran úgy használjuk, mintha ugyanazt jelentenék. Pedig fontos különbség van közöttük.
Ami legális, az megfelel a hatályos jogszabályoknak.
Vagyis a törvény megengedi, vagy legalábbis nem tiltja.
Ami legitim, azt az emberek jogosnak, elfogadhatónak, igazolhatónak tartják.
A legitimitás tehát nem pusztán azt jelenti, hogy „szabad-e”, hanem azt is: rendben van-e, elfogadható-e, van-e mögötte valódi társadalmi és erkölcsi felhatalmazás.
A kettő természetesen sokszor egybeesik. De nem mindig.
Egy döntés lehet teljesen legális, mert minden jogszabályt betartottak, mégis lehet legitimációs problémája, ha például az érintettek véleményét figyelmen kívül hagyták, a döntéshozatal nem volt átlátható, vagy a szabályokat maga a döntéshozó alakította úgy, hogy azok neki kedvezzenek.
És ez a demokráciában különösen fontos.
A jog ugyanis azt mondja meg, hogy mit lehet megtenni.
A legitimitás ennél többről szól: milyen alapon gyakorol valaki hatalmat, és elfogadható-e az, ahogyan ezt teszi.
Egyszerű példával:
Ha egy társasház közgyűlésén a többség a szabályoknak megfelelően hoz egy döntést, az legális. De ha a döntés előtt szándékosan elhallgattak fontos információkat, kizárták az érdemi vitát, és a többség kizárólag saját magának biztosított előnyöket, joggal merülhet fel a kérdés: attól, hogy szabályos volt, vajon legitim is volt?
Ezért egy demokratikus államban nem elég azt kérdezni:
„Törvényes?”
Azt is meg kell kérdezni:
„Van hozzá valódi felhatalmazás?”
„Tisztességes módon született?”
„Elfogadható a közösség számára?”
Mert a legalitás a jogszerűségről, a legitimitás a hatalom elfogadhatóságáról és igazolhatóságáról szól.
És a kettő között néha nagyon nagy a távolság.
#legalitás #legitimitás #jogállam #demokrácia #alkotmányosság #koztarsasagielnok #vanugyvededhu