A köztársasági elnöki kegyelem mindig is különleges jogintézmény volt. Éppen azért, mert nem pusztán jogi, hanem erkölcsi és politikai döntés is. A köztársasági elnök diszkrecionális jogkörben dönt — vagyis széles mérlegelési szabadsága van. Ez önmagában természetes.
De a diszkrecionális jogkör nem jelentheti azt, hogy a döntés teljesen mentes minden demokratikus elszámoltathatóságtól.
Szerintem egy modern köztársaságban a kegyelmi döntéseket indokolni kellene. Nem feltétlenül részletesen, nem a magánéletet sértő módon, és nem úgy, hogy az kiüresítse a kegyelmi jog lényegét. De legalább annyira, hogy a társadalom értse: milyen szempontok alapján született meg egy ilyen súlyú döntés.
A „nem kell megmagyarázni, mert joga van hozzá” érvelés inkább a történelmi felségjog logikáját idézi, mint a XXI. századi alkotmányos demokráciát.
A közhatalom legitimációját ugyanis nem csak a jogszerűség adja, hanem az átláthatóság és a közbizalom is. Minél nagyobb egy döntés társadalmi súlya, annál fontosabb, hogy ne pusztán jogilag legyen védhető, hanem demokratikusan is értelmezhető maradjon.
A kegyelmi jog megőrizhető úgy is, hogy közben a köztársasági működés minimális transzparenciája erősödik.
#kegyelem #köztársaságielnök #jogállam #demokrácia #átláthatóság #közbizalom #közhatalom #alkotmányosság #jog #közélet #diszkrecionálisjog #elszámoltathatóság #transzparencia #magyarközélet #köztársaság #jogipolitika #alkotmány #közjog #vélemény #politika